Hearts

2016. április 23., szombat

1.fejeztet: A buli

   A Collins házat hatalmas felfordulásban találta az, aki éppen arra járt. A ház ura és úrnője hosszú üzleti útra készült, egyedül hagyva egyetlen lányukat. Persze száz százalékosan megbíznak benne, de azért könnyebb szívvel hagyták ott, mikor a Knight nagyszülők hosszas huzavona után beleegyeztek abba, hogy Nick odaköltözhet, azaz eddig ez volt a terv.
   Frank és Molly Knight, azonban még mindig gyanakvó és féltő nagyszülőként máshogy döntött. Éppen ezért, mikor a reggel Amy-t elhozta Frank elmondta, hogy semmiképpen sem költözhet két tizenéves gyerek egyedül össze. Amber kénytelen volt belátni, hogy egykori barátnőjének az apjának igaza van. Sőt, nem csak azt volt kénytelen beismerni, hogy a már majdnem hatvan éves férfinak van igaza, hanem azt is, hogy szívességet kellett kérni attól az embertől, aki miatt nem teljesítheti Lolitha kérését. Persze, egy épeszű bíró sem volt, aki Neki ítélte volna a kisfiú felügyeleti jogát, így be kellett, hogy lássa a fiú jobb kezekben lesz a családjával. Szóval Frank Kinght, összeszedette Amy holmijait, és mikor a szülők elindulnak, Ő is elköltözik a családi házból, hat hónapra. A Kinght rezidencián fog lakni. Mégpedig mától! Vagyis, délutántól!
   Nick azonban erről semmit sem tudott. Nem mondták el neki, hogy Amy odaköltözik, csak állították, hogy nem költözhet el. Ez persze bosszantotta a fiút. Az okát, viszont nem értette. Nick aznap korán kelt. Vigyorogva lépett a vendégszoba elé, kezét a durvára csiszolt fehérre mázolt ajtóra helyezte, majd kopogott. Semmi válasz. Nick felhúzta szemöldökét, majd lenyomta a kilincset és benyitott. A szobába még érezni lehetett Amy csokoládé illatú parfümjét, ám a lánynak csak hűlt helyét találta.
   A fiú lerohant  a lépcsőn, egyenesen a konyhába sietve, ahol Molly ült egy széken, és kávéját szürcsölte, cicás bögréjéből, mely az elmondása szerint, még Lolithájé volt.
- Hol van? - kérdezte Nick, és maga is megdöbbent a hangsúlyon, melyen, szinte követelte, hogy mondja el neki, amit tudni akart.
- Neked is, jó reggelt, Nick. Igen, jól aludtam. Amennyiben, a "Hol van?" a nagyapádra vonatkozik, nos Ő dolgozik, a rendőrakadémián, ha a kis hölgyre, Ő otthon van.
- Miért nem ébresztettetek fel, hogy elmegy? - kérdezte, ám hangjában düh helyett inkább hiszti vegyült.
- Kellett volna? - húzta fel a szemöldökét Molly - Fel sem ébredtél volna, és a "Még öt percet!" és a "Könyörgöm nyár van!" nyögéseid között, nagyapád elkésett volna, Amy szerint, pedig aranyosan alszol, így nem volt szíve felkelteni...
- Te dolgozol ma? - váltott témát. Nem volt kedve vitatkozni, hogy Ő nem olyan, és azt sem akarta, hogy Amanda téma legyen.
   Nick eleinte utálta Amy-t. Szinte az anyja gyilkosának látta, persze, nem bántotta volna, de azért, hagyta, hogy bántsák. Aztán,  Molly elmesélte neki, hogy Lolitha és Amber barátok voltak, hogy Castiel szédítette a lányt, mikor sem Deborha sem Lolitha nem volt a képben, és a fiúnak be kellett látnia, hogy Amy semmiről sem tehet. A barátságuk akkor kezdődött, mikor néhányan megpróbálták megalázni Amy-t. Köztük volt, saját unokahúga Melissa is, aki semmivel nem jobb, mint az apja, s talán a drogokat is kipróbálta már,  - habár jó tanuló volt mindig is, és Amber egykori barátnőinek lányai Mei és Holly is inkább vele barátkoznak - elsétálva a mit sem sejtő Amanda mellett, kiverték a kezéből a könyveket. A lány, már hozzászokott ehhez, és ahhoz is, hogy jó pár gúnyos megjegyzést is kap. Ám arra nem is számított, hogy most, valaki segít neki összeszedni azokat a könyveket. Nick volt az a hős. Eleinte persze Amy kétkedve fogadta a fiú közeledését, félt tőle, attól, hogy ez egy újabb trükk, hogy megalázzák. Így csak nyögött, egy köszönet félét, és meg sem állt a tanteremig.
  Ám Nick aznap nem hagyta magára. Lehuppant Amy mellé, ezzel elkezdtek összeesküvés elméleteket gyártani az osztályban, képtelenebbnél képtelenebb ötlettelenekkel álltak elő, melyben az újabb megalázástól, egészen a szerelmi bájitalig mindent megtalálható volt. Amanda feszélyezve érezte magát, de Nick hajthatatlan volt. Ha valaki sértő szándékkal közeledett a lány felé megvédte tőle, sőt aznap haza is kísérte. Nehezen törte át, azt a bizonyos falat, és a nagyszüleivel is megküzdött, hogy elfogadják Amy-t. Molly kimondottan megszerette a lányt, hisz azóta, hogy ténylegesen barátok lettek Nickkel a fiú teljesítménye a reménytelenből, a van még remény felé közelített.
- Nem - válaszolta szűkszavúan Molly.
   Nick felrohant a szobájába. Tipikus fiú szoba volt, a metál ezüst színű falak, és modern fekete bútorok között, itt-ott el volt rejtve némi női kéz nyoma is. Egy-két pulcsi melyet, még Amy hagyott Nicknél, virág, mellyel a lány megpróbálta otthonosabbá tenni. Volt egy plüss maci is a szobában, amit Amy-től kapott. Annak is története volt, mint a képeknek, és a nonfiguratív, hal-farkasnak is a falon, mely farkasnak indult, de Amanda meglökte, és lett egy uszonya is a farkasnak.
   A fiú rázuhant az ágyra, és az éjjeli szekrényről elvett egy képet. A családja volt rajta. Az anyja az apja és Ő. Mosolygós kép volt, mely emlékeztette a fiút a céljára, arra, hogy miért akar rendőr lenni. A képet visszatette a helyére, majd elvett egy másikat. Amy és Ő voltak rajta. Éppen egy puszit adott a lány arcára, és ezt Valerie meg is örökítette. Szerette, ezt a képet, az emlékeket.

***


   Amy, szüleitől búcsúzott a reptéren. Hosszasan magához ölelte Őket, majd figyelte, ahogy a gép lassan felszáll, és egyre kisebb és kisebb lesz, majd eltűnik a láthatárról. Félelem, kerítette hatalmába. Úgy érezte, hogy egyedül maradt. Könnyeivel küzdve szállt be, Frank Knight autójába, és próbált erős maradni. Nem sejtette, hogy ez a nyár, olyan dolgokat tartogat a számára, amiket még Ő maga sem érthet meg.
   Ideges volt, hiszen, nem akart visszaélni, a Knight nagyszülők szeretetével - amit nehezen harcolt ki - és félt, hogy Nick megutálná, amit nem tudna elviselni. Az évek során, belopta magát a szívébe, és támasza volt. Ahogy az ismerős környékre értek, a lány szíve a torkában dobogott.
- Baj van kedvesem? - kérdezte az öreg Knight.
- Csak izgulok, Nick nem tud erről az egészről és...
- Ha az miatt izgulsz, hogy Nick mit szólna, ne tedd. Neki annyi beleszólása sincsen, mint egy lepkének. Így igaz, egy lepkének a véleménye előbbre való - próbálta kicsit megnyugtatni a lányt, és mikor az elnevette magát tudta, hogy sikerült valamivel könnyíteni a lányon. Kellemes társaságnak bizonyult, el lehetett vele beszélgetni, és az, hogy ügyvédi pályára készül csak egy újabb jó pont volt.
Ahogy befordultak a felhajtóra, a lány szíve kiugrott a helyéről, hiszen Nick félmeztelenül kosarazott a garázsajtó felé elhelyezett palánkba dobálta a labdát. Frank hiába dudált, a fiú fülébe bömbölő zenétől semmit sem hallott.
- Menten elcsapom a hülye gyereket! - bőgette fel a motort Frank, erre Amy hangosan felnevetett.
- Várjon, előkerítem a mobilomat, és felveszem videóra! - erre a férfi is felnevetett. Kiszálltak a kocsiból, majd Frank a lány kezébe nyomta a kulcsot.
- Ha Mr. Mike Tyson úgy dönt, hogy végez állj be a kocsival a garázsba! - adta ki az utasítást, felpattintotta a csomagtartót, és kivette belőle a bőröndöt, majd bement a házba.
Nick az ajtócsapódásra eszmélt, illetve egy női kézre, aki kivette a kezéből a kosárlabdát.
- Hát te? - kérdezte a fiú, és kivette a füléből a fülest.
- Jöttem, hogy boldogítsalak, a nagypapád kérte, hogy álljak be a kocsival, szóval...

***

Lassan közeledett az este. Fontos esemény volt ez Amy életében, utolsó nap, Grace Angelhart meghívta egy bulira. Élete első bulija volt, ahová Őt is meghívták, nem csak Nicket, aki persze szolidaritásból  ezekre nem is ment el, ahogy a mostanira sem akart menni. Viszont Amy mindennél jobban vágyott oda. Tudta, hogy ha más nem elmegy egyedül, de nem fogja hagyni, hogy Nick megfossza ettől a remek esélytől. Egyszer életében kirúghat abból a bizonyos hámból.
- Nem hiszem el! - sziszegte miközben próbálta felhúzni a cipzárát, a ruhájának. Egy halvány rózsaszín ruhát választott, hozzá fekete cipőt és fekete táskát. Igazából fogalma sem volt, hogy mit is kellene felvennie, egy ilyen bulira.
- Mi a manót művelsz? - lépett be Nick. A fiún fekete farmer és ing volt, ami csak még vonzóbbá tette őt a lány számara.
- Játszom!
Míg a sértődöttet játszotta, Nick odalépett hozzá és felhúzta a cipzárt, óvatlanul is hozzáért a lény csupasz bőréhez. Mindkettőjükbe, mintha áram csapott volna. Nick tett egy lépést hátra, és megköszörülte a torkát.
- Nincs olyan, hogy nem jössz - közölte Amy, miközben a loknikba csavart szőke haját igazította el.
- Pedig nincs sok kedvem hozzá - horkant fel Nick.
- Akkor megyek egyedül! - mondta Amanda. Nick elgondolkodott, majd megrázta a fejét.
- Szó sincs róla. Angelharték nem teljesen normálisak. Nem teszlek ki ekkora veszélynek.
- Akkor, gyere és kísérj el - húzta végig a mutatóujját Nick karján.
    Mintha az előző nap nem is esett volna az eső. Meleg és kellemes volt az idő. Lassan este nyolc volt, de még mindig fenn volt a nap. Amy ahogy kilépett körbefordult a tengelye körül. Vigyorogva meredt Nickre, aki morgott valamit, majd belekarolt a lányba és a elindult vele a garázs felé.
    Nick imádott, piros sportkocsijához mentek. Ritkán használta apai örökségét, de annál nagyobb becsben tartotta, mint a gitárját. Halkan felbőgött a motor, és elindultak a nem olyan messze lévő buliba.


***

  Az Angelhart ikrek mindent megtettek, hogy egy remek bulival köszöntsék a nyarat. Alig egy hete még a suliban minden arra érdemest meghívtak. Ám az idei más miatt is fontos volt. Gideon Angelhart felvette a listára Amanda Collins-t is. Grace először nem is értette testvére döntését, de aztán megbékélt vele. Valamiért fontos volt Gideonnak, hogy itt legyen Amy, és Ő ezt nem firtatta. 
- Fontos, hogy itt legyen - mondta, miközben leellenőrizte kinézetét a tükörben. 
- Aha, de miért? Őt Nicken kívül mindenki utálja! Így is sokan nem jönnek el, mert Ő itt lesz. Muszáj volt? 
- Igen. Mert sokan azért jönnek, mert itt lesz Nick. Szerinted? - nevetett. - Sosem voltunk elég menők Nicknek, most viszont azok lehetünk. 
- Ha te mondod! Szerintem meg bejön neked a könyvmoly. 
Gideon dühbe gurult, és a húgát felkente torkánál fogva a szembe lévő falra. Labilis idegállapota miatt, gyakran félemlítette meg. Erről nem tehetett, hiszen apjától örökölte. 
- A te dolgod az lesz, hogy hozzám irányítsd a kicsikét! Ha elbuksz, csúnyán megjárod! - fenyegette meg Grace-t. 
     Hamarosan emberek tucatja lepte el a kétszintes családi házat, és bulizott. A vendégek hatalmas mennyiségű alkoholt fogyasztva táncoltak. Illetve nem is táncoltak, csak a zene ütemére vonaglottak és néha-néha megindultak a padló felé. Mire Nick és Amy megérkeztek, már javában zajlott a  buli. Így szinte észrevétlenül léptek be a házba. Amy már a kocsiban leszögezte, hogy nem szeretne inni, szóval Nick érezze jól magát. Ám a fiú úgy érezte, nem lenne bölcs dolog. Amúgy sem maradnak sokáig vélekedett. 
   Ám, amikor Grace észrevette, hogy megjöttek rögtön rájuk vetette magát. Magával invitálta Amy-t táncolni, és inni. Gondolta, pár pohár alkohol majd lemossa szépen a lány gátlásait, és könnyebben adja majd magát. Arra nem is gondolva, hogy Nick szemmel tartja Amy-t. 
    Ezért is kereste meg a legjobb helyet ahol rálát a lányra. Ez a büféasztalnak kialakított tálaló asztal volt. A nappali és a konyha ezzel volt elválasztva egymástól. Így mindent remekül látott. Lepattintott pár srácot, aki piát kínált, és a táncolni vágyókat is. 
- Te azt..tán iga...zi parti...arc vagy - nevetett fel gúnyosan Caleb. Calab az unokatestvére volt apai ágon. Benne is volt egy jó nagy löket alkohol, de az Ő csuklóján nem is feszített az a sárga szalag. Nickén is csak azért volt, mert látta, ahogy az a szemét szuka leitatja Amy-t. Ám még nem akart közbe lépni. Várt. Nem akarta, hogy a lány leégesse magát, de móresre akarta tanítani. 
- Nem ihatok - emelte fel a bal kezét. 
- A tán...c meg nem me...egy? - csuklotta Calab.  
- Nem - felelte Nick nemes egyszerűséggel, majd elindult a tömegbe. Éppen egy lassú szám ment, Demi Lovato-tól, és mindenki párokba állt, hogy jobbra-balra dülöngéljenek. Nick odasietett Amy-hez és a lány kezeit a nyakába tette, míg sajátját a lány derekára helyezte. Kicsit meg kellett tartania nehogy elessen. 
   Amy fel sem fogta mi történik körülötte. A testét jóleső bizsergés fogta el, és a tánc, vagyis a dülöngélés mást is felszínre hozott, nem csak a kellemes érzéseket. Így mielőtt nevetségessé teszi magát, Nick kivonszolta a házból. Szerencsére egy utcával arrébb parkolt, így a lány út közben könnyíthetett magán. 
- Még szerencse, hogy bírom a piát - mondta, miközben beült a kocsiba. - Mert most, telibe hánynám a tütüdet - nevetett. 
- Hú de szerencsés vagyok - mérgelődött Nick. Átkozta magát, hogy hagyta eddig fajulni a dolgot. Azon gondolkozott, hogy mi lett volna, ha egyedül megy? Már erre a gondolatra is feldühödött. És döntésre jutott. Soha többet nem mehet egyedül sehova Amadna Collins!



Sziasztok! Tudom, régen volt rész, és megígértem, hogy hamar hozni fogom. Viszont most hoztam. És remélem tetszeni fog. Ahogy az új külső is. Puszi: Mishu Chan

2 megjegyzés:

  1. Úristen! Mikor megláttam hogy új részt raktál ki körbeugráltam visítozva a szobámat párszor. Már Nagyon hiányzott a blog és imádom amiket írsz és nagyon jól fogalmazol. Az új külső nagyon jól néz ki. Az új rész örömére eldöntöttem hogy a Lolitha-sat újra olvasom. Folytasd gyorsan imádom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan aranyos vagy. Jól esik, hogy így gondolod. Ne aggódj, mostantól ezt a blogot folytatom, miközben átírom a Lolitha részeit is. :)

      Törlés